Vöröshagyma

A makói hagyma márkázott, védjeggyel, illetve földrajzi árujelzővel ellátott magyar termék. A vöröshagymát (Allium Cepa) szinte az egész világon termesztik. A méltán híres makói hagyma azonban egyediségét, különlegességét a speciális termesztésének és ebből eredő tulajdonságainak köszönheti. A makói hagyma szárazanyag-tartalma a szokásosnál 4-5%-kal nagyobb (ezen belül nagy kéntartalommal, és csípős ízzel jellemezhető). Ezáltal lehet az egyik legjobban tárolható típus, de a benne rejlő anyagok a felhasználás során is fontosak. A speciálisan magyaros pörköltalap elkészítéséhez ez az összetételű hagyma a legmegfelelőbb. A vöröshagyma szinte minden érettségi fokán felhasználható, változatos külleme és íze sokszínű konyhai alapanyaggá teszi. A kertben termelt vöröshagymát zöldhagymaként, a későbbi fejlődése során friss főzőhagymaként, illetve a beérés után télire eltett hagymaként hasznosítjuk. A megválogatott, érett, egészséges hagymákat raktárban, kamrában vagy padláson vékony rétegben kiterítve tároljuk. Fagyott állapotban a hagymát nem szabad mozgatni, mert akkor elrothad, de kiengedés után felhasználható. A makói hagyma 90 százalékát az elmúlt években főként szárítva értékesítették, főként Nyugat-Európába, levesgyáraknak. Ez az értékesítési forma azonban visszaszorulóban van, mivel olcsóbban lehet beszerezni nem sokkal rosszabb minőségű szárított vöröshagymát   Egyiptomból, Indiából és Kínából. A kilábalást az jelenti, ha a makói hagyma prémiumtermékként jelenik meg a piacon.

  1. Tudjon meg többet!
  2. Rendelne belőle?
  3. Még többre kíváncsi?

Ajánlott linkünk: a makói fokhagyma


Tudjon meg többet! A vöröshagymáról ismert, hogy kedvező körülmények esetén jól alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, és felerősödnek speciális pozitív tulajdonságai. A makói vöröshagyma esetében ezek a következők: magas szárazanyag-tartalom, igen erős ízhatás, jó eltarthatóság. Makó térségében a népi nemesítés által kinemesített „Makói tájfajta”, a dughagymás vöröshagyma genetikai anyagának felhasználásával jelenleg a „Nemesített makói”, a „Makói CR” (klíma rezisztens), a „Makói 104” és a „Makói Bronz” fajták szerepelnek a köztermesztésben. Ezek főbb jellemzői: - megjelenés: a hossztengelye mentén enyhén megnyúlt gömb alakú test, beérett állapotban sötétvörös, zárt héjazat, - méret: 35-80 mm átmérő között, - beltartalom: • magas, 16% feletti szárazanyag-tartalom (szemben a többi hagymafajta 10% alatti szárazanyag tartalmával), • kemény, tömör hús, csontfehér színezet, • 1,6-1,7% fehérjetartalom, 22 féle aminosav, fenolsavak, 30 féle nyom-és mikroelem, - étkezési tulajdonságok: az egyedülálló Makói vöröshagyma ízt a speciális kémiai vegyületek kedvező aránya, különösen az allium szulfid, C-vitamin, peptid, pektin és cukortartalom adja, - követelmények: • nem lehet szúrott, rágott, kórokozóktól szennyezett, • nem lehet romlóhibás, felvágva sem lehet benne rejtett romlóhiba (romlóhiba mérték maximum 5%), • nem lehet héj nélküli és laza belső szerkezetű, • mentes idegen íztől és szagtól, Az eredet-megjelölést az igazoltan az alább felsorolt települések közigazgatási területére kiterjedő „Makói vöröshagyma termesztési tájkörzet”-ből származó vöröshagymára lehet alkalmazni, amely két megye, Csongrád és Békés megyék egymással határos területeit fogja át. A tájkörzethez tartozó helységek: Csongrád megye: Makó, Királyhegyes, Apátfalva, Kövegy, Pitvaros, Magyarcsanád, Csanádpalota, Csanádalberti, Ambrózfalva, Nagyér, Földeák, Maroslele, Klárafalva, Ferencszállás, Kiszombor, Nagylak. Békés megye: Tótkomlós, Békéssámson. Vissza az oldal tetejére

Mitől makói a makói hagyma? A közép-ázsiai eredetű vöröshagyma kiválóan alkalmazkodott a Makó térségi adottságokhoz, a Makói vöröshagymának a földrajzi környezettel, a Makói tájkörzettel kialakult kapcsolata részben természeti (talaj és éghajlati), részben emberi tényezőkön alapul. Természeti tényezők: Talajtani tényezők: a tájkörzet talajait a medrét változtató Maros folyó hordalékai alakították ki, a lösz és öntéstalaj magas tápanyagtartalmú, nyomelemekben gazdag, középkötött, morzsalékos szerkezetű, sík felületű, jó a levegő és vízgazdálkodása. Éghajlati tényezők: a Makói tájkörzet legjellemzőbb éghajlati adottsága a forró nyár. Magyarországon itt a legtöbb a nyári napok (85-90 nap) és a hőségnapok (30 nap) száma. A nyári félév átlagos hőmérséklete 18,1°C, a napos órák száma 2100 óra/év, a hőösszeg 3340°C a tenyészidőszakban. A Makói vöröshagyma hosszúnappalos hagyma-változat, kifejlődéséhez 15 óra/nap megvilágítás szükséges. A 20°C-os hőmérsékleten meginduló hagymafejképződés a nyárvégi meleg és csapadékhiányos időben lelassul, a lomb és a gyökérzet elszárad, a hagymatest külső levelei elvékonyodnak és kialakul a zárt, erős („páncélos”) bronzvörös Makói vöröshagyma szín. Vissza az oldal tetejére

Emberi tényezők: A Makói tájkörzetben több száz éve termesztenek vöröshagymát. A török hódoltság megszűnése után újjátelepülő vidék lakossága gyorsan növekedett, ami együtt járt a rendelkezésre álló földterület felaprózódásával, a földínség kialakulásával. A lakosság háromnegyed részét a XIX. század közepén zsellérek tették ki, akiknek a kis bérelt területen az egyetlen lehetőségük intenzív növényi kultúra termesztése volt. Erre a célra a vöröshagymát választották ki, amelynek gyógyító hatása is van. Ez – egyebek mellet – annak köszönhető, hogy kémiai összetevői jelentős bioaktív gyógyító és egészségvédő hatást biztosítanak a Makói vöröshagymának. A népi gyógyászatban évszázadok óta használják a hagyma különböző részeit (héj, hús). Főleg a szem megbetegedéseinek kezelésére, orrvérzés elállítására, meghűlés és torokfájdalmak enyhítésére, kelések és gyulladások gyógyítására használják a többi hagymánál magasabb szintű fruktózt, szerves kén- és karbonil vegyületeket, nyomelemeket és vitaminokat tartalmazó Makói vöröshagymát. Az említett jellemzők kedvező fogyasztási, feldolgozási, szállítási, tisztítási és tárolási tulajdonságokat kölcsönöznek a makói hagymatípusnak, ami sokoldalú felhasználhatósággal, étkezési, ipari és gyógyszergyártási alkalmassággal párosul. A magas szárazanyag-tartalom különösen a szárítóipar fejlődése, a porított élelmiszerek elterjedése során vált fontossá, mert sokkal kevesebb energiával készíthető belőle szárítmány, illetve ez utóbbi felhasználásával előállított termék (fűszerkeverék, levespor stb.). A makói hagymások a múlt század végének kedvező piaci konjunktúráját és a földrajzi adottságokat kihasználva kemény munkával, nagy odafigyeléssel, egyedi szelekcióval, jó minőségű tájfajtát alakítottak ki. Ehhez egyedi, a hagyma biológiáját figyelembevevő és csak a tájkörzetre jellemző technológiát dolgoztak ki, a távoli piacokon történő értékesítés pedig a térség hagymásainak kockázatot is magában foglaló vállalkozó kedvét jellemzi. Ez a hagymakertész réteg a belterjes hagymakultúrával el tudta kerülni a századforduló kivándorlási kényszerét és valós alapokon álló, tartós hírnevet szerzett a Makói vöröshagymának, amelynek kiválóságát már az 1888-as brüsszeli világkiállításon elért siker is jelezte, és amit az évtizedek során további elismerések követtek. A generációról generációra öröklődő termelési tapasztalatok a térségi hagymatermelés jövőjének alapvető biztosítékát jelentik. A vöröshagyma termesztés írásos nyoma már Szirbik Miklós 1835-ös leírásban megjelenik, amit Palugyai Imre és Reizman János könyvei követnek. A századfordulót követően már hetilapjuk volt a térség hagymatermesztőinek – a makói hagymásoknak – „Hagymakertész” címmel; az 1930-as években pedig Erdei Ferenc tett sokat a Makói vöröshagymáért és hagymásokért. Vissza az oldal tetejére

A makói vöröshagyma-termelés gyökerei A népi nemesítés magasiskolájának eredményeként született meg a makói vöröshagyma-fajta. A világ hagymatermesztésének túlnyomó többségében a magot vetik el. Makón mint száraz éghajlatú területen, szükségmegoldásként született meg a dughagymás eljárás. Ez ugyan ellenkezik a hagyma faji természetével, hiszen a növény már a második évben magot akar hozni, de a hagyományos makói vöröshagyma az itteni természeti adottságok közepett egy nyáron nem képes kellő nagyságúra növekedni, ezért a tenyészidőt egy évvel meg kellett toldani. Néhány termőtájon, pl. Spanyolországban és Olaszországban legföljebb olyan tenyészidő-hosszabbítást alkalmaztak, hogy a hagymamagot kora tavasszal melegágyakba vetették, és onnan palántázták állandó helyére. Szárazabb éghajlatú területen, így a Balkánon is a dughagymás eljárás honosodott meg. A németországi Pfalzban pedig a korábbi érés végett alkalmazták a dughagymás termesztést. A kétéves termelési mód esetében az apró virágmagból (az ún. feketemag), sűrű magvetéssel kisméretű hagymát, ún. dughagymát állítanak elő, ez lesz a következő évi kifejlett áruhagyma termelésének alapanyaga (szaporítóanyaga). A dughagyma termelés céljára sík fekvésű, középkötött, morzsalékos szerkezetű, rögösödésre nem hajlamos, magas humusztartalmú és tápanyag - ellátottságú, semleges PH-jú talaj alkalmas (ez az ún. makói talajadottság). Az augusztus közepére beérett dughagymáról eltávolítják az elszáradt szárrészt (söprés), ezt követi a felszedés, rostálás (földtelenítés), utóérlelés, beszállítás és a nagyság szerinti osztályozás. Az osztályozott dughagymát ritka szövésű zsákban kell az ősz folyamán tárolni, majd novemberben a hőkezeléssel kezdődik a speciális makói termesztési eljárás. A hőkezelés megakadályozza a virágrügy kialakulását, így a második évben nem jelenik meg a hagymatestet értéktelenné tevő magszár. A hőkezelés során a tárolási 3-5°C-ról 12 nap alatt fokozatosan felmelegítik a dughagymát 30-32°C-ra, mérettől függően 30-60 napig ezen a hőmérsékleten tartják (közben 10 napig 32-35 °C-ra melegítik) majd fokozatosan visszahűtik a kiültetési 10-14°C hőmérsékletre. Az áruhagyma (étkezési hagyma) előállítása a második évben történik. Tavasszal a hőkezelőből kitárolt dughagymát kitisztítják (szelelik), a kártevők ellen csávázzák, majd április közepéig a felmelegedő talajba elvetik. A talajigény és a vetésforgó megegyezik a dughagymáéval. Az elvetett mennyiség mérettől függően folyóméterenként 15-25 db, a vetés mélysége 3-5 cm. A betakarítás augusztus második felében történik (kiemelés, renden szikkasztás, felszedés, beszállítás) azt követi a raktározás ill. az értékesítés. Minden makói hagymakertész egyben hagymanemesítő is volt. Gondosan megválogatta hagymáját; ezt sohasem bízta másra. Nemcsak az eltarthatóságot tartotta szem előtt, de azt is, hogy ne legyen kopasz; a héjazata legyen erős és több rétegű, bronzvörös színű. Nézték a hagyma alakját, a nyak jól záródását is. A makói vöröshagyma kisparaszti termékként alakult ki, de minden termelő saját ízlésének megfelelően válogatta ki. Ez az egyöntetűség rovására is ment. Vissza az oldal tetejére

Milyen lehetett az első a makói hagyma? A makói ősfajta a kisebb méretű, kemény fejű, élénk, világos színű kelet-európai hagymák családjába tartozott. Erdei Ferenc szerint „a mainál sokkal egyöntetűbb, kistermetű, élénk színű, kemény és alakjára nézve nem telten gömbölyű, hanem inkább szikárabb, ’vállasabb’ hagyma volt.” Az ősi makói vöröshagymát minden bizonnyal magról termesztették, és az itteni természeti adottságok miatt apró maradt. A magot nem sorba vetették, hanem – miként a vetőgépek elterjedése előtt – kapával, rónára. A nagyobbakat elfogyasztották, az aprókat viszont elduggatták; így alakulhatott ki fokozatosan a dughagymás termesztési mód. A kisméretű dughagyma nem tartalmaz elég tápanyagot ahhoz, hogy elvetve magszárat (bördőt) hozzon, de a belőle termesztett étkezési hagyma sem túl nagy. A makói termesztési eljárás titka a nagyobb méretű dughagymák hőkezelése (szárítása). Ennek következtében a hagyma nem jarovizálódik, vagyis nem hoz virágszárat, tehát nagyobb fejképzésre képes. A hőkezelés – a sajátos makói eljárás – már a 18. században létrejöhetett, hiszen a fölvilágosodás irodalmának legnagyobb alakja, az Ausztriában raboskodó Kazinczy Ferenc 1799-ben Magyarországról hajón szállított „szörnyű nagyságú” hagymára lett figyelmes. Ez minden bizonnyal makói lehetett, hiszen csupán az itteni eljárással lehetett akkor nagyfejű étkezési hagymát előállítani. 1889-ben írta a polgármester-helyettes: „A makói hagymának – úgy mondják – nincs párja, mert míg igen nagyra megnő, a mellett színe, íze, szaga és ereje kitűnő.” A 19. század végétől a termőképesség fokozására bevontak a termesztésbe nagyobb testű hagymákat. Rozsnyai István hagymakertész 1983-ban emlékezett rá, hogy nagyapja az 1880-as években kocsival hagymát vitt a Bánságba, és valamelyik helység piacán nagyon szép dughagymát látott, nyomban megvásárolta, és attól kezdve azt termesztette. Nem tudta megnevezni a helységet, talán Pancsova lehetett. Közismert, hogy a 20. század elején sokan termeltek Makón Zita hagymát is. Mindenesetre a behozott fajták keveredtek, kereszteződtek a meglévő hagymával. Az itteni szárazabb éghajlat és a helyi termesztési mód hatására a századfordulóra kialakult a makói tájfajta vöröshagyma. Az új változatnak megnövekedett a mérete, csökkent bördősödési hajlama, rövidült tenyészideje. A makói vöröshagyma elveszítette alak-egyöntetűségét. Ennek ellenére valamennyi változatot jellemezte a többrétegű, jól záródó, bronzvörös héjazat, a fehérszínű, acélos hús és a kifogástalan tárolhatóság. Vissza az oldal tetejére

Az egységes nemesítés kezdetei A makói hagyma tulajdonságait az 1935. évi hagymakiállításkor jellemezték. A makói vöröshagyma anyagának ismerete nélkül ugyanis tudományos igényű nemesítés aligha kecsegtetne gyors eredménnyel. Ismerni kell eredetét, tulajdonságát, szennyezettségét. Ekkor derült fény arra, hogy mennyiben őrizte meg a makói vöröshagyma fajtatulajdonságait; milyen kereszteződések és elfajzások mutathatók ki benne; másrészt milyen érdemes változatokat sikerült elérni a makói fajtán belül. A kiállításon egyértelművé vált, hogy vöröshagymánk küllemében sem kifogástalan, kevert állapotában jó tulajdonságai nem öröklődnek megbízhatóan. Vegyes anyagában mindig visszaütnek a más-más jellegű ősöknek az ivadékai. A Makó és Vidéke Hagymakertészek Szövetkezetének és Egyesületének fölkérésre Obermayer Ernő kir. fővegyész és Grűn Imre elnökletével B. Nagy András, Erdei Ferenc, Koczkás Ferenc, Nagy Ferenc, Kiss Antal termelő; Montag Vilmos, Joó Sándor kereskedő-tagok, továbbá Győrbíró Dezső, Urbán János, dr. Holler György, Márton József és dr. Erdei Ferenc szakértőkből álló bizottság 1935. október 25–26-án megállapította, hogy a makói vöröshagyma tájfajta; sokféle „vér” keveredik benne, de a makói természeti körülmények és a termelési eljárás annyira egyöntetűvé tette, hogy minden más hagymától megkülönböztethető. A bírálók növénytani és kereskedelmi szempontból megállapították a makói vöröshagyma lényeges jegyeit: világos vagy sötétebb, de mindenesetre élénk hagymavörös szín; több és szorosan tapadó héj; begömbölyödő és vékony szárban végződő nyak; kicsiny gyökérfelület; kerekded alak, melynek legnagyobb szélessége a hossztengely közepénél alább nem esik, és a hagyma hosszúsága legfeljebb 1/6 résszel haladja meg a szélességét; a hagyma nagyságának nincs fajtameghatározó jelentősége. A hagymabemutatón „úgy találtuk – állapította meg Erdei Ferenc –, hogy a töméntelen változat közt van két jellegzetesen elkülönböző és sűrűn föllelhető változat, amely most már a makói hagyma két fő családjának tekinthető. Az egyik – talán ez hasonlít jobban a régi makóihoz – kisebb termetű, világosabb héjú, soványabb alakú, jellegzetesen kigömbölyödött fölső részű és ’vállas’ hagyma, s ezt az Erdeiek kezén találtuk elsősorban; a másik nagyobb termetű, nagyjában gömbalakú, vaskosabb hagyma, ezt viszont a Rozsnyaiak kezén találtuk elsősorban. Az első inkább keleti és a déli hagymák hatását, az utóbbi inkább a nyugatiakét mutatja. A látottak után az előbbit Erdei-féle, az utóbbit Rozsnyai-féle változatnak neveztük A bizottság a két változat jellemzését is rögzítette.

Erdei-féle vöröshagyma Az Erdei-féle vöröshagyma határozott és szilárd jellemvonásokat mutat, a makói fajta energikusabb és jellemzőbb változatának tekinthető. Jellemvonásai: világos hagymavörös szín; kevesebb és finomabb héj; tökéletesen behúzott és elvékonyodott nyak; kicsiny és finom gyökérzet; jellegzetes fölül szélesedő alak; belső tulajdonságai közül legnevezetesebb a rövid tenyészidő, mely azonban tartósságának nincs hátrányára.

A Rozsnyai-féle Jellemvonásai: sötétebb hagymavörös szín; vastagabb, zártabb és többrétegű héj; vastagabb és kevésbé benőtt nyak; erőteljes gyökérzet; alul és fölül egyformán fejlett, korongszerű alak, mely kereszt és hossztengely irányában egyaránt szimmetrikus; hosszabb tenyészidejű, nagyra fejlődő változat, föltehető, hogy kereszteződés útján jött létre, már azonban állandó és kialakult változat. Vissza az oldal tetejére

A bizottság azt is megállapította, hogy a makói hagymaállomány 40–60 százalékban őrizte meg a makói fajta tulajdonságait. Jelentékeny a lapos és hosszú német fajták térfoglalása, mivel az első világháború után divat lett nagy hozamú, lazább külföldi hagymák termesztése. A hagymakereskedők külföldről kisebb-nagyobb mennyiségű dughagymát évről évre hoztak be, és ez rontotta hagymánk minőségét. A kísérletek során állandóan figyelték vöröshagymánk tulajdonságait. 1940–1942-ben megállapították, hogy a makói hagyma négy jellegzetes változatnak a keveredése: 1. A kerekded régi makói forma kemény, jól telelő hagyma, közepesen korai érésű, erős bördőzésre hajlamos. 2. A lapos, pogácsa alakú, keleti, balkáni forma korai éréssel, gyenge bördőzéssel, aránylag kis termettel és vékonyabb héjjal jár együtt. 3. A hosszas alakú, nyugati típusú, nagy, de lazább hagyma, közepes bördőzést és a betegségekkel szemben kisebb ellenállást mutat. 4. Az újabb makói (lánycsöcsű) változat közepes nagyságot, élénk színezetet, elég erős bördőzést és a hagyma jellegzetes tömörségét jelenti. Arra a megállapításra jutottak, hogy a makói hagymában a különböző fajtaelemek már nem véletlenszerű és mindenféle korcsokat okozó keveredésben vannak együtt, hanem többé-kevésbé állandó változatok formájában. E változatok más-más természetet és tulajdonságokat hordoznak. A régi makói „vér” erősebb színt, keménységet és nagyfokú állóképességet jelent; a lapos alak a koraibb érést és kisebb fokú bördőzést képvisel; a hosszas alak nagyobb termetet, így bővebb termést, de több bördőt és csökkent állóképességet hordoz. Mindezek a fölismerések azért fontosak, mert vegyes küllemű, ingadozó hozamú és változó érésű hagymából egyöntetű és a piaci szükségletnek megfelelő változatot vagy változatokat kívántak kitenyészteni. A hagyma az évszaknak megfelelően négy formában kerül a piacra: tavasszal, mint gyönge zöldhagyma; később mint fejes, háztartási, csomózott hagyma; nyár elején, mint vágott, félig érett áru; nyár végétől mint érett, téli eltartásra is alkalmas hagyma kerül forgalomba. A makói hagyma mind exportra, mind a belföldi piacra mint téli hagyma jön számításba. A nemesítésben ezt a célt tartották szem előtt. Legyen tehát kitűnő küllemű, erős, színes héjú, kemény, tömött fejű, minél bőtermőbb és minél tovább eltartható. Vissza az oldal tetejére

A nemesített makói vöröshagyma A második világháború után Erdei Ferenc egyéb tisztségei mellett a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK) alelnöke lett. Itt létrehozta a hagymaosztályt, és keretében lehetőséget teremtett a Makói Hagymanemesítő Telep további működésére, amely nem folytatott ugyan már kezdeményező munkát, csupán őrizte és tovább tenyésztette a régi anyagot. Erdei Ferenc kezdeményezte, hogy vagy a szegedi kísérleti intézet keretében hozzanak létre Makón fiók-intézetet; vagy a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetségének (Fékosz) makói csoportja alapítson a Földművelési Minisztérium kísérleti osztályának fölügyeletével hagymakísérleti telepet. Végül a Fékosz 1949-ben Mezőhegyesen alakította meg az Állami Hagymanemesítő és Kertészeti Kísérleti Telepet. Ez előbb a Kertészeti Kutatóintézethez, majd a Földművelési Minisztérium kertészeti főosztályához, közvetlenül pedig a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézethez tartozott. A telep 1953-ban Mezőhegyesről áttelepült Makóra, ettől kezdve Makói Kísérleti Gazdaság néven működött, és továbbra is a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézethez tartozott. 1955 januárjában a Szegedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetet Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet (DMKI) néven tájintézetté szervezték át. Ugyanebben az évben hozzácsatolták a Makói Kísérleti Gazdaságot 584 hektár területtel. A DMKI szervezeti változásával a makói részleg neve is változott. 1970. október 1-től az intézmény Gabonatermesztési Kutató Intézet (GKI) néven működött. Munkáját a miniszteri utasítás így határozta meg: „az intézet feladatköre a kenyér- és takarmánygabonafélék, valamint a hagyma nemesítése és termesztésük fejlesztésére irányuló komplex kutatás”. A hagymanemesítést a GKI hagymatermesztési osztálya végezte. 1977-től a makói hagymakutatást újabb átszervezéssel Szegedtől Kecskeméthez csatolták. Neve ekkortól Zöldségtermesztési Kutatóintézet (ZKI) Hagymakutató Állomása. A nemesítési célokat a termesztési és piaci igények szerint határozták meg. 1. A terméshozam növelésére – függetlenül, hogy magvetésről termeszthető vagy dughagymás fajtáról van szó – a nemesítési törekvések többfélék lehetnek. Olyan fajtákat kell honosítani, amelyeknél csökkenteni lehet a fotoperiodikus küszöbértéket, így hosszabb idő áll rendelkezésre a fejesedésre.52 Ha a fajta fényigényét egy órával csökkenteni lehet, a 60 napos fejesedési periódus 100 napra nyújtható.53 Gyorsítani kell a hagymaképződési szakaszban a tápanyag-beépülést; az ilyen fajtára az jellemző, hogy a fajta egységnyi levélfölülete hatékonyabban asszimilál. 2. A beltartalmi értékek javítása (szárazanyag, cukor, fűszerező érték stb.) táplálkozás-élettani jelentőségén túl konzervipari szempontból fontosak. 3. A betegség-ellenállóság fokozása elsősorban a peronoszpóra, a vírus, a botrytis, a fusarium és a tripsz vonatkozásban fontos. A Makói fajtában plusz variánsok fölkutatása, elszaporítása peronoszpóra és vírus-ellenállóság tekintetében javítja a fajta értékét. Hatékony eredmény az idegen fajták ellenálló képességének bevitelétől várható. 4. Eltarthatóság tekintetében a Makói hagyma a külföldi fajtákat már most is túlszárnyalja. A Makóinak áprilisban 70 százaláka kereskedelemképes, a vizsgált külföldi fajtáknál ez az érték 2–17 százalék között mozgott. A tárolhatóságot tovább kívánják fokozni a csírásodási hajlam csökkentésével és a raktári betegségekkel szembeni ellenállóság növelésével. 5. A magról termeszthető Makói hagyma előállítása megfelelő heterózispartnerek kiválasztásával. 6. A fölmagzási hajlam csökkentése. Vissza az oldal tetejére

A makói vöröshagymák fajtái Makói CR Államilag minősítve 1985-ben. Nemesítők: Szalay Ferenc (70%), Pintér Hermina (20%), Barnóczki Attila (10%). Fajtafenntartó a ZKI Rt. Makói Állomása. Általános jellemzése. Lombozata középzöld, erőteljes viaszbevonattal. Hagymájának külső megjelenése megegyezik a hagyományos Makói fajtáéval. Alakja megközelítően gömb, jól záródó nyaki résszel. Héja bronzbarna, húsa csontfehér, szárazanyag-tartalma 18% körül van. Fűszerező értéke nagy. Fölmagzási hajlama csekély, ezért a kiültetett dughagymákat hideg tavaszon sem fenyegeti a virágszárképződés veszélye. Tenyészideje középhosszú, augusztus első felében takarítható be. Gazdasági értéke. A hagyományos dughagymás Makói fajtához hasonlóan konyhai célokra, szárítmány ipari földolgozásra valamint exportértékesítésre egyaránt alkalmas. Különös előnye örökletesen rögzített klímarezisztenciája (CR). Dughagymái ugyanis téli hőkezelés nélkül, energiatakarékosan tárolhatók, és a fölmagzás veszélye nélkül ültethetők ki kora tavasszal. Szilárd, ellenálló héjazata a hagyományos Makói fajtához hasonlóan jól tűri a szedés és áruföldolgozás gépeinek igénybevételét, sérüléstől mentes szállítást tesz lehetővé. Tárolhatósága kiváló, és ez mind a késő tavaszi exportértékesítés, mind a földolgozó ipari időszak megnyújtása, mind pedig a háztartási, raktári veszteségek csökkentése szempontjából hasznos tulajdonság. Fölfutóban lévő fajta, amely különösen előnyeire való tekintettel alkalmas a dughagymás Makói fajta helyettesítésére.

Makói fehér Szaporításra 1985-ben engedélyezték. Nemesítői Szalay Ferenc (70%) és Pintér Hermina (30%). Fajtafönntartója a ZKI Rt. Makói Állomása. Általános jellemzése. Lombozata a hagyományos Makói fajtáénál ritkább, gyöngébb fejlettségű. Színe középzöld, viaszbevonattal. Hagymája enyhén nyomott gömb alakú, borítólevele és hússzíne fehér. Tenyészideje megegyezik az alap fajtáéval. Dughagymáról termesztve augusztus első felében szedhető. Igen jól tárolható fajta. Gazdasági értéke. Megvannak benne a hagyományos Makói fajta beltartalmi értékei, fehér borítólevelű fajtaváltozat. Szárazanyag-tartalma (17–18%), fűszerező értéke hasonlóan nagy. A fehér fajták között a legjobban tárolható. Kiváló szárítmányipari alapanyag. Rendkívül előnyös a gépi héjtalanításra. A belőle készült szárítmány hófehér. Kettőshasznosítású fajta. Dughagymáról termesztve konyhai fölhasználásra és ipari földolgozásra egyaránt alkalmas. Magról vetve ecetes gyöngyhagymaként hasznosítható.

Makó 104 Államilag minősítve 1979-ben. Nemesítői: Szalay Ferenc (70%) és Pintér Hermina (30%). Fajtafönntartója a ZKI Fejlesztő Rt. Makói Állomása. Általános jellemzése. Lombozatának alapszíne középzöld, a levelek fölületén erős viaszbevonattal. Hagymája középtájon kiszélesedő, enyhén nyomott gömb. Héjazata több rétegű, éretten bronzbarna. Nyaki része jól benőtt, zárt. Húsa csontfehér, csípős, tenyészideje közepes, márciusi magvetéssel augusztusban takarítható be. Gazdasági értéke. Magról termeszthető, nagy szárazanyag-tartalmú szárítmányipari fajta. Legfőbb értéke, hogy szárazanyag-tartalma a hazai magvetésről termeszthető fajtáké között a legmagasabb (16–17%). Erős héjazata jól tűri a gépi betakarítással együtt járó igénybevételt. Jó eltarthatósága mind a termesztő gazdaságok, mind a szárítmányiparnak április elejéig lehetővé teszi a tárolást.

Makói bronz Államilag minősítve 1980-ban. Nemesítők: Szalay Ferenc (70%), Pintér Hermina (30%). Fajtafenntartója a ZKI Rt. Makói Állomása. Általános jellemzése. Lombozata erőteljes növekedésű, fűzöld, csekély viaszbevonattal. A hagymák alakja a fölső harmadában kissé szélesedő gömb, a tönk felé fokozatosan keskenyedik. Héjazata fényes, bronzbarna, több rétegű. Gyökérzete dús, erőteljes megjelenésű. Tenyészideje középhosszú, márciusi magvetéssel szeptember első felében takarítható be. A vöröshagyma szuperelit magjának előállításához arra kell törekedni, nehogy szűküljön a fajta öröklési alapja. Az elszegényedés megelőzhető, ha a magtermelést megfelelő számú (legalább 100) anyahagymával kezdik, vagy időnként idegen eredetű, de fajtaazonos szaporítóanyaggal vérfrissítést végeznek. Gondoskodni kell az esetleges beltenyésztéses leromlás leküzdéséről is: öt-hat generáció után a fajtafönntartó folyamatba ellenőrzötten fajtaazonos, de idegen anyanövényeket kell bevonni. Vissza az oldal tetejére

A tájfajta hivatalosan 1957-ben született meg – Beszélgetés Barnóczki Attilával, a Hagymatermesztési Kutató Állomás vezetőjével
„Makói típusúként reklámozzák már a külföldi hagymát is”

Kétszázötven éve még szőlőültetvények álltak Makó határában. Voltaképpen a szerencsés véletlenek összjátékának köszönhető, hogy a hagyma kivált a többi kerti növény közül, és futott be világhírű karriert. A fajta annyira híres, hogy a külföldi nemesítők is makói jellegűként reklámozzák saját hagymájukat. Dr. Barnóczki Attilával, a Hagymatermesztési Kutató Állomás vezetőjével a vöröshagyma történetéről beszélgettünk.

– Honnan ered a makói hagyma? Milyen történések befolyásolták őseinket abban, hogy ezt a növényt tekintsék fő megélhetési forrásnak?

– Kétszázötven évvel ezelőtt Makón még gyümölcs- és szőlőültetvények voltak. Árvizek, filoxéra-járvány, és más külső hatások miatt ez a szőlő lassan kipusztult. Muszáj volt új megélhetési forma után nézni.

– Véletlen, vagy tudatos döntés, hogy a hagymát választották őseink?

– Van benne a véletlenek összjátékának szerepe: ugyanis a tizedet a hagyma esetén nem kellett megfizetni a földbirtokosnak. Egyre többen figyeltek fel erre, és kezdtek „adómentesen” hagymát termelni.

– Az a hagyma, amit akkor gondoztak, már makóinak nevezhető?

– A hagyma egész Európában honos növény, a környéken is megtalálható volt ez előtt. Az a hagyma nyilván nem a ma ismert vöröshagyma volt egy az egyben, hiszen a makói kertészek nemesítést is folytattak abban az értelemben, hogy a kedvező tulajdonságú növényeket termesztették tovább. Olyan típust akartak, amely jól tárolható, hosszú ideig eláll, könnyen szállítható, azaz kemény húsú, egészséges. Fontos volt, hogy könnyen lehessen kezelni, tisztán tartani. Az is szempontként merült fel, hogy a piacos hagyma szép, tetszetős formájú legyen. Különböző kertészcsaládoknál más és más alakú hagymafajták alakultak ki. A tájfajta végül körülbelül 2500 kertész kezében volt. Tőlük gyűjtötte össze az Erdei Ferenc kezdeményezésére alakult hagymakutató intézet a növényt, hogy genetikailag egységes, homogén tájfajtát alakítson ki. 1957-ben született meg az államilag is elismert, köztermesztésben is terjeszthető makói hagyma. Ezt a fajtát a kutató állomás fajtafenntartási metodikával évről évre stabilan fenntartotta. Születtek fajtaváltozatok, amelyek hasonlítanak ugyan a makóira, de bizonyos tulajdonságaikban már eltérnek. Egyedülálló a világon is, hogy a makói hagymát hőkezelni kell. Ez nemcsak a felmagzást akadályozza meg, hanem a tenyészidő megnyúlásával a szárazanyag-tartalmat is megtöbbszörözi.

– Az itteni talaj volt kedvező a hagymának, vagy a hagyma szokta meg a makói klímát?

– Minden növény alkalmazkodik a környezeti feltételekhez. Az évek során kialakult egy olyan típus, amely ezt a talajt és ezt a klímát kedveli, és a legjobb hozamot biztosította. Egy idő után a termelő részérül felmerülő igényeket kielégítette az itteni hagyma. Ez is szerencse volt. Az is szerencsés, hogy a tárolhatóság, a magas száraz-, és ízanyag-tartalom egymást erősítő genetikai tulajdonságok. Azaz a két kiváló tulajdonság együtt öröklődik.

– Javítható-e tovább a makói hagyma minősége?

– A fajtafenntartás egyben javító nemesítést is jelent. A lényeges tulajdonságok megtartása mellett igyekszünk ellenállóbbá tenni a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A meglévő negatív tulajdonságokat – mint például a bördősödés – is megpróbáljuk kigyomlálni. Ennek köszönhetően ma már a hőkezelés kisebb hőfokon is hatásos, ezzel pedig energiát takarítunk meg.

– Lemásolható a makói vöröshagyma?

– A makói fajta szabadalmi védettséget élvez, de ez nem jelenti azt, hogy másutt nem termeszthető. Ugyanakkor az említett klimatikus viszonyokat máshol bajosan lehet biztosítani, ezért csak hasonlítani fog a végeredmény, de nem lesz ugyanolyan. A makói hagyma földrajzi védettséget is élvez, ami azt jelenti, hogy csak a makói tájkörzetben előállított hagyma lehet a piacon makóiként jelen. Ennek a ténynek az érvényesíthetősége az Unióban talán még erősíthető. Egyébként a fajtát nemesítési alapanyagként külföldi cégek is felhasználják, sőt, a holland, spanyol, francia, amerikai fajtákat úgy próbálják bevezetni, hogy makói típusú, makóira hasonlító, makói jellegű. Ez nekünk azért jó, mert emlékeztetik a vevőket, hogy van igazi makói hagyma is. Sarnyai Tibor

Vissza az oldal tetejére

Gráf József FVM-miniszter gondolatai a makói hagymáról és a mezőgazdaság helyzetéről

„Ne az Uniótól várjuk, hogy megoldja minden gondunkat!”

A XVI. Makói Nemzetközi Hagymafesztivál fõvédnöke Gráf József, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tárcavezetõje volt. Pénteken a megnyitó után volt lehetõségünk szót váltani vele.

– Miniszter úr, megnyitó beszédének fontos eleme volt, amikor arra utalt: ne a csodát várjuk az európai közösségtõl. Kifejtené, mire gondolt pontosan?

– A magyar gazdaság hajlamos kizárólagosan gondolkodni. Néhány évtizede csak a KGST-nek termeltünk, ma pedig azt gondoljuk, csak az uniós piac létezik. Az uniós ellátás azonban biztosított, az agrártermelés ott 100 százalékra állt be. Nálunk viszont csak 60 százalékos, azaz tartalékokkal rendelkezik. Vissza kell hódítani a hagyományos piacainkat: Horvátországot, vagy a gyakorlatilag korlátlan felvevőpiacú Oroszországot.

– A rendszerváltozás után érzelmi alapon felrúgtuk ezeket a piacokat, de miért kellett 15 évet várni arra, hogy ismét felfedezzük õket?

– Hadd kérdezzek vissza: volt az elmúlt 15 évben bármelyik kormánynak elképzelése, mit akar a magyar mezõgazdaság? Mert az nem igaz, hogy kevés embert tud eltartani, nem igaz, hogy nincs piaca! 2003-ban mínusz kétmilliárd volt az agrárbevétel, 2004-ben már 19, tavaly 50 milliárd – pluszban. Ez is kevés ahhoz, hogy önfejlesztõ legyen az ágazat, azaz hogy ne szoruljon állami vagy uniós pénzekre a fejlõdés. Ehhez 100 milliárdos bevétel kell. Vegyék figyelembe azt is, az egyéni termelõk támogatására, sikeres pályázati munkára kevés a lehetõség – össze kell fognuk. Magyarország agrárország volt, és marad is, noha ma keményebb feltételek között kell sikeresnek lennie. Az ország kiváló adottságokkal rendelkezik, amelyeket több mint hiba: bûn lenne nem kihasználni. Az ágazat 15 évig kereste önmagát: a magyar termékek megállják a helyüket a nemzetközi versenyben. A kormány feladata is, hogy felvevõpiacot találjon az olyan hungarikumoknak, mint a makói hagyma, a szegedi szalámi, a tokaji bor, a kalocsai paprika. Ugyanakkor a mindössze kétezer hektáron termelt makói vöröshagyma nem lehet valós piaci tényezõ, fejlõdnie kell. Ebben segíthet az Unióból érkezõ pénzösszeg: a következõ hét évben 1200 milliárd jut vidék- és agrárfejlesztésre, 1500 milliárd pedig a közvetlen mezõgazdasági kifizetésekre. Sarnyai Tibor

Vissza az oldal tetejére

Rendelne belőle? A makói vöröshagyma minőségét a Magyarországi Hagymatermesztők, Feldolgozók, Forgalmazók Szakmaközi Szervezete, Szövetsége és Terméktanácsa felügyeli. A terméktanács tartja a kapcsolatot a termelőkkel és a forgalmazókkal, gondoskodik arról, hogy mindig legyen makói vöröshagyma a konyhákban. Elérhetőség: 6900 Makó, Návay Lajos tér 5-7. Telefon: (+36) 62/212-865, (+36) 62/213-676 Fax: (+36) 62/213-676, (+36) 62/212-865 Vissza az oldal tetejére

Még többre kíváncsi? A makói vöröshagyma múltjáról komplex, összegző monográfia született dr. Tóth Ferenc, nyugalmazott múzeumigazgató, városunk díszpolgára tollából. Az alábbi linken elektronikus formában lapozhat bele a kötetbe. A honlapunkon olvasható információk jelentős része is e kötetből származik. A Makó város öröksége

Vissza az oldal tetejére

Created by ML Art Consulting